Először kicsit ijesztő volt, amikor odamentünk. Aztán megkínáltak minket fánkkal és üdítővel, ezzel csökkentve az izgalmakat. Átmentünk az épületbe, kellemetlen szag ért minket és féltünk menni a betegek közé. Az ápolónő körbevezetett minket, és közben mesélt a szobákról és az ott élő emberekről. Tudtunk egy beteggel beszélni, aki elég sokat el tudott mondani magáról, ami igazán meglepő volt a számunkra. Körbejártuk az emeleteket és a végén lementünk a földszintre, ahol az emberek körül vették a zenészt és táncoltak. Leültünk és aki odajött hozzánk, beszélgettünk, ismerkedtünk velük. Elköszöntünk tőlük és teli élményekkel, kicsit meghökkenve elindultunk haza.
Ez a látogatás mindenkiben vegyes érzelmeket keltett. Sokan először féltek ettől a látogatástól, mások izgatottak voltak. De aztán mindenki nagyon közvetlen volt velünk és egy érdekes és egyben tanulságos délutánt tudhatunk magunk mögött.
Amikor odaértünk, akkor kicsit féltem tőlük, mert félelmetesek voltak, de sajnálom őket, hogy oda bekerültek.
A legérdekesebb a számomra az volt, amikor egy beteg személlyel beszélgettünk. A legmeglepőbb az volt, hogy emlékezett mindenre, mi miatt betegedett meg. Beszélt a gyerekkoráról, a szüleiről. Eőször nagyon nyomasztó volt, de utána már inkább sajnáltam őket és azon gondolkodtam, hogy milyen lehet velük. Élmény volt látni, milyenek az ilyen emberek mindennapjai, és hogy élnek bent az intézményben.
9. c osztály élménybeszámolója