Iskolánk szervezésében lehetőségünk nyílt eljutni a Nemzeti Színházba március 31-én, vasárnap, ahol Az ember tragédiája című előadást néztük meg. Idén (11.-ben) mi órai keretek között fel is dolgoztuk ezt a művet.
Mikor elindultunk, nem tudtam, milyen érzésekkel érkezünk haza. Bár sejtettem, hogy fantasztikusan színpadra fogják állítani a színdarabot, mégis amit az előadás után éreztünk hihetetlen volt. A színdarab Vidnyánszky Attila újragondolása alapján született és véleményem szerint inkább szórakoztatás céljából, mint hogy a diákok ott értsék meg a darabot.
A látvány fenomenális volt, még úgy is, hogy próbálták az egyszerűséget képviselni, és nem vitték túlzásba se a díszleteket, se a ruhákat. Az első szembetűnő érdekesség, hogy a színt, ahol játszottak, a színpadról is lehetett követni, azon is voltak ülések, székek elhelyezve. A másik, ami rögtön elénk tárult, amikor beléptünk a színházterembe, hogy furcsa szerkókba öltözött “rendezők” járkáltam fel-alá a színpadon. Miután mindenki beült és elkezdődött a darab, csak akkor tudatosult bennem, hogy a színészek járták be a színpadot, amíg mi elfoglaltuk a helyünket. A jó és gonosz harca már ekkor nyilvánvalóvá vált. A színpad emelése-süllyesztése is remekül átadta a hatásokat. Például kifejezte a hatalmat, vagy épp egy-egy színre fókuszált, amikor az ókori színek párhuzamosan zajlottak az egész színpadon. A kedvenc jelenetem a londoni szín volt, ahol mindenki egyéniségével, iróniájával egyedivé formálta karakterét a londoni utcán.
Köszönjük a csodás élményt a Nemzeti Színház összes tagjának, mivel ez az előadás akkor nem jöhetett volna létre, ha ők nem a 120%-ot teljesítik a kőkemény próbákon. Ez a dráma nagyon sokat adott nekem, remekül, önfeledten éreztük magunkat. 3 óra 40 perc ide vagy oda, bármikor megnéznénk még egyszer.
Brezvai Anna 11. a osztály
A kép forrása: www.nemzetiszinhaz.hu