2018. november 10-én rendhagyó irodalomóra keretében Turek Miklós Versszínház előadásai közül a Lelkem, Aranyom címűt láthattuk.
A versek bűvöletében
Ki hinné, hogy a versek ilyen sok színben és formában előadhatóak és eljátszhatóak.
Arany János versei a színpadon szinte életre keltek. Turek Miklós színész úr nemhogy csak a verseket adta elő gyönyörűen, de bele is élte magát abba a korba és szerepbe. Ez az előadásmód szórakoztató, hiszen nem egy unalmas verselés, melyet bárki elő tud adni, hanem ez egy olyan módja a versek bemutatásának ahol mozdulatsorokkal és érzelmekkel játssza el a műveket. A színdarab talán legérdekesebb része az, amikor modernebb technikát is használva szaval, és ezzel színesíti a darabot. Másfelől az is, amikor nem konkrét verselést láthatunk, hanem egy adott helyzetet teremtve vagy éppen egy helyzetet kifejezve tartja előadását. Ezekkel az elemekkel be tudott mutatni több ismert verset is, ilyenek például: Petőfi Sándor Nemzeti dala vagy épp Arany János Letészem a lantot című műve, de ezek között találhatjuk Shakespeare Hamlet című költeményének több részletét is. A művész így ezekkel a művekkel és előadásmóddal próbálta éreztetni és bemutatni Arany és Petőfi jó barátságát és talán egy kis hazaszeretetet plántálni a közönség soraiba.
Véleményem szerint az előadás ezekkel a megvalósulásokkal jobban átélhető és jobban átérezhető, mint más verselési forma. Hiszen a legtöbb ilyen színpadi darabokon kiállnak az előadóművészek és szavalnak, ezzel ellentétben Turek művész úr saját érzelmeit és mozdulatait valamint a díszlet adottságait viszi bele előadásába.
Gál Máté
10.c osztályos tanuló
