6:50-kor gyülekeztünk az abonyi vasútállomás előtt. Esőre állt az idő, ennek ellenére csak páran készültek esernyővel/esőkabáttal. A vonat 7 óra 5 perckor érkezett meg. Cegléden és Ceglédbercelen lakó osztálytársaink és évfolyamtársaink csak később szálltak fel a városukhoz tartozó állomáson. Nagyjából 1-1,5 óra múlva megérkeztünk a Nyugati Pályaudvarra. Mire Pesten voltunk, már mindenkinek meglett az az újdonsült legeslegjobb barátja, akivel sétál az esernyő alatt.
Budapesten szakadt az eső, hideg volt. Lementünk az aluljáróba, ahol várakoznunk kellett egy kicsit, mert Bernadett tanárnőnek meg kellett vennie a metrójegyeket. Életemben először utaztam metrón. Egészen a Nagyvárad térig utaztuk, onnan gyalog sétáltunk el a Bonbonetti csokoládégyárhoz. Hosszú séta volt (hurrá!!!), de jól elvoltunk közben.
2 csoportba voltunk osztva, az első csoport 10:00-kor kezdett (volna), a második pedig 10:45-kor. Én a második csoportban voltam, minket Kármen vezetett körbe. Mesélt kicsit a gyárról, mutatott videót, megmutatta a gyár első szintjét, amihez fel kellett vennünk egy kötényt és egy hajhálót. Nagyon sok érdekes dolgot mesélt. Jó volt látni, hogy a gyárban dolgozók mekkora odafigyeléssel készítették el a különböző finomságokat. A látogatás végén Kármen egy pohár Franciadrazséval és egy szatyorral ajándékozott meg minket, ami szintén édességet tartalmazott. Persze, mi mind NAGYON örültünk neki. Innen visszasétáltunk a Nagyvárad téri metrómegállóhoz, ahonnan metróval mentünk a Kálvin térig.
Onnan gyalog haladtunk tovább, egészen a Magyar Nemzeti Múzeumig. Érdekes volt, hogy külföldiekkel is találkoztunk a múzeumban, bár az még jobban meglepett, hogy az őr kifejezetten jól beszélt angolul. Ha jól emlékszem, akkor 13:50 körül már kint voltunk a múzeum előtt. Onnan mentünk vissza a Nyugatiba. A Westendben tölthettünk nagyjából 2 órát, ami igazából tök jó volt. 16:10-re kellett a bejárat előtt lennünk, bár ezt néhány ember a végsőkig húzta. A vonat 16:33-kor indult volna, de csak valamikor 16:45 körül sikerült elindulni. Út közben nagyon hangosak voltunk, túlságosan jól éreztük magunkat. (De ez kell ahhoz, hogy mi egy összetartó közösség legyünk!!!)
Összeségében jól éreztük magunkat. 18 órára már otthon voltunk.
Matócsi Emese Kincső 9.ny